6. RÉSZ:..Véres géz...

Ijedten estünk ki Harryvel a vándorból. Egy hóval fedett nagyvárosban találtuk magunkat.
-Hol vagyunk?
-Ha jók a számításaim akkor Belgiumban. Ez a legközelebbi 'utóbbi' életed...Induljunk, meg akarom mutatni, hogy Mi hol is vagyunk ebben a pillanatban.-Ezzel elhúzott a jéghideg időben magával együtt egy kis házikóba, ahol egy szorgos család kezdte összepakolni cuccait, azzal az indokkal, hogy elhagyják a házukat, ha jönne az ellenség. A gyerekek arcán félelem ült, a szülőkén fáradtság, gyötrődés. Mindenre fel voltak készülve.
-Mi nem mehetünk be oda! Mi van ha meglátnak. Simán kinézi az apuka belőlünk, hogy ellenség vagyunk és pikk pakk lelő minket!-Odasandítottam fekete Converse cipőmre, és nem is tűnt olyan hülyeségnek, hogy itt nem néznének jó szemmel ránk ilyen maskarában.
-Nyugodj meg! Én már annyit jártam az 'életeinket', hogy rájöttem az emberek képtelenek észrevenni minket. Vedd úgy, hogy egyszerűen nem látnak, nem hallanak, nem értenek. Most pedig menjünk be nyugodtan hozzájuk és halgassuk meg mi is a helyzet, hátha mondanak valami értékes információt, hol is lehet a régi énünk.
Előre engedtem Harryt mivel ő már jól tudta, hogy nem veszik észre. De mi van velem nincs így? Apró lépteket vettem és eszembe jutott, hogy a modern mostani Clara mit is csinálhat. Festegeti a körmeit Selly-vel. Vagy éppen kibeszélik milyen is volt a koncert. Mire az agyam visszazökkent azon kaptam magam, hogy a szoba kellős közepén állok, és a család még mindig ugyan ott van, és tudomásuk sincsen, hogy van-e valami a hátuk mögött.
-Alfons, Hendrik figyeljetek! Nem lesz semmi baj. Apátok most ért vissza a táborból és azt mondta nyerésre állunk. Nekünk csak az a tennivalónk, hogy elmegyünk egy biztonságosabb helyre.-Ekkor már tudtam, hogy csak egy édes kis hazugság volt az, hogy nyerésre állnak. Nem akarták megijeszteni a gyerekeket azzal, hogy lehet hogy meghalnak, de az is lehet, hogy apa nélkül marad a család. 10 percig még beszélgettek, pakolgattak, majd fájó szívvel elindultak.

Mi addig Harryvel az ott hagyott ruhákból válogattunk, kerestünk valami jó meleg ruhát, mivel télen nem volt annyira jó idő. Miután megtaláltuk a megfelelő darabokat, az anyuka utasítása szerint nem hogy fedezékbe siettünk volna, a főtábort kerestük, ahol a régebbi énünk volt.
Bolyongtunk a téli fagyban, hol egymáshoz bújva, hol magunkat fűtve, mikor megpillantottunk egy pusztát, tele szekerekkel, katonákkal, sátrakkal. Megtaláltuk! Gyorsan lesiettünk, majd egy szekér hátuljában guggoltunk le.
-Miért nem sétálunk csak oda és keressük meg magunkat.
-Először is: Minket is eltalálhat egy fegyver, és akkor jaj nekünk. Ezt még nem említettem. Óvakodj a fegyverektől, mert azok kivételek nekünk. Ugyanúgy halált okozhatnak. Most pedig menjünk ahhoz a szekérhez, amelyen egy vörös kereszt díszeleg. Ja és még el nem felejtem: Vigyázz, mert még van egy kivétel. Saját magunk! A régi énünk láthat még meg minket, ezért óvatosnak kell lennünk. Mikor megpillantottam a vörös keresztes szekeret, elkezdtem lopózni. Pár részeg katona énekelgetett a szekér előtt. Mikor bemásztunk a kiskocsi hátuljában, vérszag ütötte meg az orromat. Emeletes vaságyak mindenütt. Véres ágynemű huzatok. Jajveszékelő katonák. Miközben szörnyülködtem, észrevettem egy lányt, aki fehér ápolónő ruhában ápolta a betegeket. Kötötte a gézt, cserélte a kötést, és ha valaki a halálán volt, imát mondott. Szőkésbarna haja lágyan omlott hátára. Kék szeme a fáradságtól csillogott. Pont olyan volt, mint..................én! Rájöttem, hogy ez nem más, mint a régi énem. Jobban megvizsgáltam és sok mindenben hasonlított, még is más is volt...De akkor hol van Harry. Mikor ránéztem ő csodálattal bámulta a múltat. Mire ráeszmélt, hogy bámulom, ő is rám nézett.
-Hol vagy Te?
-Csak nézd Klara-t.
-Hogy kit?
-Azt a lányt, vagyis magadat Klaranak hívták. Csak nézd őt, és meglátsz előbb, utóbb.
Klara ekkor odament egy nagyon beteg fiatal férfihoz, akinek gézt kellett cserélni. Harryék közelebb mentek, hogy hallják mit beszélnek.
-Ohh kedves Klara, oly kedves magácska. Ha meggyógyulok, rögtön elveszem magácskát feleségül. Csak élném túl.
-Ígérem túléli Harold. De csak 1 feltétellel megyek magához. Ha atyámtól engedélyt kér.-Erre Klara odahajolt Harold-hoz és egy lehelletfinom csókot nyomott Harold homlokára, amitől a szája kis kacajra húzódott.


ENNYI LENNE MÁRA, HA TETSZETT KOMIZZATOK...:) I LOVE YOU GUYS!! XxxTiffanyXxx

A nagy Visszatérés

Sziasztok Blogolvasók! Holnap ha engedi az időm akkor felteszem a következő részt. Elnézést, hogy eddig nem írtam, de megvolt a magánéleti gondom, azért amiért nem írtam. Viszont holnap újult erővel fogom hozni az izgalmasabbnál izgalmasabb részeket...

Vajon kiderül, hogy miért ül rajtuk átok?
Kibírja szerelmük az évezredeken át tartó küzdelmet?
Kárhozat vagy örök Menny?
Idővel minden kiderül...

~HÍREK~

Sziasztok blogolvasók! A blog kb. 2 hétig, technikai okok miatt nem fog működni. Ez azt jelenti, hogy ugyanúgy eltudjátok majd olvasni a bejegyzéseket, viszont nem lesz új rész 2 hétig! De ne aggódjatok! Utána mindent bepótolunk! Extra hosszú rész, extra képekkel... Sok puszi...XxxTiffanyXxx
(u.i:  Ha valami felmerülő kérdésetek, kérésetek van, vagy valamit nem tisztán értetek, azt nyugodtan írjátok le kommentbe! Nem harapok...:)

5. Rész: ...Az első utazás...

MINDENKIT SZERETNÉK FIGYELMEZTETNI, HOGY ETTŐL A FEJEZETTŐL KEZDVE NAGYON  KITALÁLT DOLGOK LESZNEK, ÚGY HOGY, NE VEGYÉTEK KOMOLYAN! :)

...Miután kiábrándultam Harry vad csókjából, rájöttem, hogy nem csinálhatom vele együtt ezt a dolgot, mivel akkor el kell mennem vele furcsa helyekre, és furcsa embereket kell megismernem-ahogy sejtelmesen magyarázta-. Egy dolgot nem értettem: Hogy fogok én elmenni, és otthagyni a családomat? Az iskolát? Mindent ami fontos? 
-Ez az első dolog, amit megint el kell magyaráznom!
-Húú, milyen mágikus dolog?Én is egy angyal vagyok? Vagy netalán egy sellő?
-Nem ilyesmi, de ne ájulj el megint! Azt szeretném elmagyarázni, hogy fogunk ilyesmi helyekre menni:
Mindehhez az angyali dologhoz, van egy olyan mellékhatás, hogy aki veled utazik, az megkettőződik.
-Bocsi, de hogy mondod?
-Nyugi, semmi klónozás, csak a normál éned ugyanúgy fogja folytatni a régi életed, de a mostani éned velem fog jönni, már most látom!
-Jós is vagy, vagy csak nagy az egód?!
-Egyik sem...De most induljunk, mert késésben vagyunk!-Ezzel megszorította a még mindig jéghideg kezeimet, és elindultunk arra az útra, amit részben már ismertem, de mondhatjuk azt is, hogy nem.

Kiérve az arénából, egy sötét sikátorhoz vezetett, ahol szembe állt velem és elkezdett mondani, valami varázsige-félét:

"Oh, Great Goddess of the light,
Bring me happiness, true and bright!
May a new love so true come to me!
As I will it, so mote it be!''

-Készen állsz?-Mosolygott rám, gyönyörű arccával.
-I-igen. Sz-Szzerretlek.-Hebegtem, mire rámnézett.
-Az jó, mert én is!
Ekkor a fejem felett egy nagy rózsaszínes-lilás ködfelhő jelent meg, és beszippantott mindkettőnket.
A felhőben próbáltam kiabálni, de nem tudtam. Ekkor Harry megszólalt:
-Ne lepődj meg, ha nem tudsz beszélni! Várni kell még kb. öt perc, míg a hangszálaid megszokják. Nekem már rutinból megy...Meg lehetsz ijedve. Megnyugtatlak, semmi veszély nincs itt. Ez egy vándorló. Nemsokára fogsz hallani szavakat, amelyek az előző életedet jellemezték. Ne félj, itt leszek melletted, el nem engedlek!

Ezután meghallottam a szavakat, bár még mindig nem tudtam megszólalni:

...Szerelem...Ápolónő...Sérülés...Veszély...Háború...

Egyre halkabban hallottam, majd abbamaradt a ricsaj.

-Megérkeztünk. Első világháború!...
Nagyon romantikus lesz! -Lelkendezett Harry.


Remélem tetszett ez a rész is! Komiban nyugodtan biztassatok, mert néha bizonytalan vagyok, hogy megéri-e folytatni...Kövi rész jövőhéten! :) XxxTiffanyXxx

4. Rész: ...Kibújik az ördög a zsákból...

...Visszafordultam Harryhez, de úgy éreztem tényleg van valami baja, hogy ilyen lökött.
-Clara, én mindent tudok rólad! Te még ezt nem is tudod...Van egy dolog, ami mindig is összekötött  bennünket, és ez így van nagyon régóta. De ahhoz, hogy megtudd és megértsd, meg kell valamit mutatnom, de légyszíves ne hagyj itt, mint az előbb!
-Jó,jó csak mutasd már!
-De ígérd meg, hogy nem fogsz sikítani, és nem mondod el tényleg senkinek!
-Jól van, mutasd már, vagy elmegyek.
Ekkor levette pólóját, becsukta szemét, és láttam, hogy a hátán 2 nagy dudor kezd nőni. 2 bársonyosan ragyogó, fehér dudor, ami pelyhekké, majd egy bizonyos idő múltán hatalmas ezüstös szárnyakká nőtte ki magát. Az volt az utolsó dolog amit láttam még eszméletemnél, hogy Harry kinyitja szemeit, és látja, hogy a döbbenettől elájultam...

Mikor magamhoz tértem még mindig ugyanabban a szobában voltam, csak most már Harry ölében. Amint ezt megtudtam, gyorsan kiiszkoltam karjaiból, és az ajtót kerestem, tudván, hogy Harry nem egy normális ember. Most már kimondom: egy angyal. Milyen naiv voltam, hogy azt hittem, hogy csak valami kis butácska dologról van szó...Tévedtem...Nagyon-nagyon tévedtem.
-Ne menj el! Megígérted! Tudtam, hogy ez lesz. Mikor itt a nagy alkalom, hogy bevalljam, te elájulsz, és elmész! Mire is számítottam?! Hogy majd itt maradsz és tapsikolni fogsz örömödben? Hogy lehetek ilyen hülye?
-Harry! Csak egyet akarok tudni: Amit az előbb mondtál az tényleg igaz? Hogy a szerelmünk több ezer éves?
-Igen....-Vallotta, kibontott szárnyai szélét morzsolgatva.
-Tehát, akkor ez hogy is van?
-Nagyon hosszú elmagyaráznom, de megpróbálom! Először is ülj le!-Utasított, ami nem is volt rossz ötlet, mert éreztem, hogy kerülget a hányinger..
-Minden úgy kezdődött, hogy bukott angyallá változtam, ami nagyon régen volt. Ez annyit jelent, hogy fellázadtam Isten ellen, ő pedig kitaszított a mennyből, majd 9 napig zuhantam, s landoltam a földön. Nekem még szerencsém is volt, mivel vannak olyan bukott angyalok, akik démonokká változtak és a pokolra kerültek. Mondhatjuk azt is, hogy a sátán azét került olyan mélyre, mert olyan magasra akart kerülni a trónjával, mint Isten, de a Mindenható megbüntette, ezért leküldte a Pokol tornácára.
Én azért nem változtam démonná, mert nekem egy átkom van, amit a világ végéig kell hordoznom magammal. Az az átok Te vagy!
-Micsoda? Hogy én átok???!! Ez hogy a francba?
-Annyit kell tudnod, hogy nagyon sok életet éltél már. Azért mondtam, hogy már nagyon ismerlek, mert 16 évenként találkozunk, és a találkozásunkkor, te valamilyen módon mindig meghalsz. Ez az átok része.
-És most? Most már elmúltam 16, és nem haltam meg...Vagy ez már a másvilág? És miért van közös 'tetoválásunk'
-Hát igen, ez az! Ezt még én sem nagyon értem. Valami, vagy valaki megváltozott, és azon vagyok, hogy kiderítsem. De szükségem van rád. Viszont a tetkós dolgot később mondom el.-Ezzel fogta és megcsókolt. Kezeim akaratlanul is a hátát simogatták. Ismerős érzés volt. Ekkor jöttem rá, hogy igaza volt, és én már láttam, ismertem, és szerettem Harryt.

3. Rész: ...Titkok...

Harry szorító kézzel húzott ki egy elhagyatott szobába, ahol csak mi ketten voltunk.
-Tudod milyen nagy bajba kevertél?-Vágta a fejemhez bosszúsan.
-Már bocsánat, de alig ismerlek. Na jó ismerlek, mivel egy Directioner vagyok, de az ég egy adta világon nem értem, hogy mire célzol!
-Áá...semmi, tényleg semmi, ezt te úgy sem értenéd...úgy érzem valami mintha megváltozott volna...nem is valami, valaki...Basszus, hol ronthattam el...-Fogta a fejét tanakodva, a falnak támasztva.
-Megtisztelnél azzal, hogy beavatsz?
-Nem lehet, sajnos. De olyan jó lenne...
-Bocsi, de miért nem lehet??-Kérdeztem felháborodottan, mert egy kicsit aggasztott, hogy csak így a nagy semmi közeppette elhúzott, és még csak nem is ismer...
-Azért nem, mert végzetes lehet, ha elmondom, pedig annyiszor próbáltam már, olyan sok módszerrel, de mind hiába...
-Ajj Styles mondd már! Megöl a kíváncsiság!
-De akkor meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el, még ha apád-anyád halálával fenyegetnek, akkor sem!
-Ígérem, hogy soha senkinek nem pletyuzom el!-Majd szívemre tettem a kezem.
Nagy levegőt vett, majd megcsókolt. Olyan hevesen, és érzékien, viszont tartózkodóan. Kitudtam venni érintéséből: itt valami nagyon nem stimmel. Mire ráeszméltem, hogy ölelkezünk, gyorsan elkaptam magamat, nehogy valaki meglásson bennünket.
-Ezt most miért kaptam?!
-Mert ezzel kell kezdődnie mindennek, amit el szeretnék mesélni neked. Van időnk: Több ezerévi történet van még előttünk. A szerelmünk története.
-Hogy mit zagyválsz? Te be vagy szívva? Én most megyek, mert látom nem vagy magadnál.
-Ne menj!-húzott vissza-Adj egy utolsó esélyt, és lassabban magyarázom.
-Na jó, de ne etess ilyen hülyeségekkel.-Egyeztem bele.

Bocsi, hogy most ilyen rövid, de megígérem, hogy a következő rész izgalmas, tartalmas és hosszú lesz! :)

2. Rész: ...A nagy találkozás...

Eltelt 8 nap. A mai napon lesz megtartva a One Direction koncert, amiért már vagy egy 1 éve epekedünk Sellyvel. Kimondhatatlanul izgulok, nem tagadom. Egész nap csak készülünk, sminkelünk, ruhát próbálunk, és rettenetesen izgulunk. Azt se hagyjuk ki, hogy minden öt percben azon kapjuk magunkat, hogy ma este, ott lehetünk a backstage-ben, és beszélhetünk velük. Szó szerint egy valóra vált álom, a javából!

Délután 16:00

Már mindenki kész volt, amikor beültünk a kocsiba és elindultunk a koncert helyszínére. Fél útig sem tartott, míg mindenünk bezsibbadt a sok kocsikázástól, és a zötykölődő úttól. A feszültség levezetése érdekében, anya bekapcsolta a rádiót, ahol éppen Ed Sheeren, Give me Love című száma volt.
-Köszönjük anya, ez sokat segített! Ed lesz az előénekes, így még jobban izgulunk, hála neked!
-Jól van, azért nem kell leharapni a fejem, én csak véletlenül kapcsoltam ide, nem tehetek róla, hogy ez megy a rádióban!
-Ne haragudj anya, csak már annyira izgatott vagyok...
-Tudom, tudom. Én is ilyen voltam a te korodban, csak akkor az ABBA és a Back Street Boys volt a menő. Éltünk-haltunk a zenéjükért. Úgy látom ez most sem változott.-Ezzel anya rám kacsintott, egy visszamerengő tekintet kíséretében.

Este 20:00

Miután megérkeztünk a helyszínre, leparkoltunk, és elindultunk az arénába, ahol már sok vágyakozó, lázban égő Directioner várakozott, hogy fellépjenek a fiúk. Anyáék addig elmentek vásárolni, és ránk bízták, hogy vigyázzunk magunkra, ne csináljunk semmi hülyeséget. A pénztárban, a jegyek bemutatása után, megkaptuk a V.I.P. nyakba akasztónkat, amire úgy kellett vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Miután bebattyogtunk, megpillantottuk az eszméletlenül nagy színpadot, és a mellette tátongó, még üres nézőteret. Pár fanatikus már elfoglalta a helyét, mi is így tettünk. Irigykedve néztek a sima jeggyel rendelkező fanok, amint megpillantották a nyakunkban lógó kártyát.

Este 20:45

A közönség már euforikus állapotban, volt: Sikítoztak, tapsoltak, transzparensekkel lóbáltak a levegőben, alig várták, hogy elkezdődjön a koncert. Majd 5 perc múltán elsötétedett minden, és Ed Sheeren lépett ki a színpadra, nagy lazasággal, sármmal. A közönség végig tombolta műsorszámait, és egyszer vissza is tapsolta, egy búcsúdalra. De még csak most kezdődött az este! Ed levonult, de ekkor érződött, hogy a közönség, még csak most kezdi élvezni az estét...És ekkor 5 fiú robbant be a színpadra. 5 elképesztően helyes fiú, akiknek a neve:  One Direction. Mámoros előadás volt! A fanok majd kirúgták az aréna oldalát, és a fiúk is elemükben voltak.Többször néztem Sellyre, és láttam, hogy egy álma vált valóra(és nekem is!). Különösen azért volt jó, mert nagyon jó helyen álltunk, és mindnyájukat megcsodálhattuk testközelből. Egy viszont nagyon zavaró volt: Harry egy picit idegesnek, betegesnek tűnt. Az volt még a legfurcsább, hogy neki is láttam a csuklóján UGYANAZT a sebet, mint nekem! Jutott eszembe, rá is pillantottam, és ráeszméltem, hogy már teljesen kialakult rajta egy mintázat, ami hasonló volt, mint a Harry-é.Hogy is gondolhatok ilyenre, Ez nagyon naiv tőlem...Ugyanolyan seb? Biztos csak megütötte valahol...

Mikor sikerült leszabadulniuk a színpadról a harmadszori visszatapsolás után, az egész V.I.P. csődületet, a backstage-be irányították a biztonságiak. Itt mindenki kapott egy 1D-s ajándékcsomagot, meg egy kis nasit, amit ott lehetett elfogyasztani, abban az esetben, ha valakinek leesett volna a vércukra. Sellyvel épp beszélgettünk, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes. Olyan ír akcentusos...Igen a fiúk jöttek be, Niall vezetésével! Annyira meglepődtem, hogy félrenyeltem, az éppen számban lévő szendvics darabot. Amikor megpillantottam Harryt, azt hittem ott fogok leájulni a székről. De a többieket sem vetettem meg...Mindannyian annyira dögösek voltak, hogy egyszerre csend lett a teremben, majd halk sutyogás törte meg ezt. Ezt követően a fiúk köszöntöttek bennünket, majd kérdezgettek, hogy milyen volt a koncert. Amikor én következtem, felálltam és odasétáltam hozzájuk, miután sok sikert kívánt Selly.
Mind nagyon aranyosak voltak. Utoljára maradt Harry. Mikor odaértem hozzá, úgy éreztem, fülig bepirulok:
-Szia, hogy hívnak?
-Clara. És téged??.......Öhm, bocsánat, tudom, hogy a neved Harry, csak nagyon izgulok, és ilyenko...
-Oké,oké...Értem én...Izgulsz nemde?
-De igen. Amúgy mi történt a karoddal?
-Egész nap viszket, mint egy őrült. Miért??
-Mert szerintem nekem is.-Ezzel megmutattam csuklómat, és rájöttem, hogy ugyanaz a seb van a karunkon.
-Ez mi a franc??-Kérdeztem, de egy hatalmas villámcsapás félbeszakította mondatom. A villámcsapás után jött a mennydörgés, majd elment az áram...
-Most velem kell jönnöd, majd később mindent elmagyarázok, ne aggódj.-Erre megszorította Harry a kezemet és elhúzott a sötétben. Bíztam benne. Lehet, hogy nagyon hülye döntés volt, és nem is nagyon tudom, hogy miért csináltam. De egyben biztos voltam: Itt valami bűzlik....